11.

helloka.. mivel tegnap nem voltam suliban, ezért aktív voltam és előre írtam... szerintem sokan ezt a részt vártátok, és szerintem már csak 2 rész és epilógus van vissza, de lehet az is, hogy 1 rész és epilógus... :D a kommenteket és pipákat nagyon szépen köszönöm, és örömmel láttam, hogy az oldal nézettsége vissza tért a régi kerékvágásba! :D nagyon boldog vagyok. :D köszönöm... ja és ismét Liam szemszöge van.. :))

az új törin már dolgozom, és garantálom, hogy az nem lesz sablon, elég érdekesre tervezem ;)

Liam Payne

Egy vagy két óra telhetett el azóta, hogy Lou az ölemben fekszik, de számomra csak perceknek tűnik. Álomba sírta magát és erre még egy kis simogatással is rásegítettem. Olyan boldog voltam, hogy a mellkasomon szipogott, még akkor is, ha sírt. És azért, mert velem volt. Egy olyan lány van velem, aki engem ismer, és nem a média alkotta Liam Paynet. Ez a tudat pedig egyre jobban kezd megőrjíteni, és ennek hatására kezdek beleszeretni. Talán neki is volt egy kicsi köze ahhoz, hogy szakítottam Sophiával.
Ő a veszekedésünk után azonnal eltűnt. A cuccait összedobálta egy táskába és sírva elrohant. Fájt sírni látni, mert még is szerettem, de akkor sem tudnák neki újra boldogan csókot adni, kuncogni vele minden egyes percben, és ágyba bújni vele úgy, hogy más is használta, miközben az enyém volt. Nem tudnák így hozzányúlni. Azonban ha egy lányt sírni látok, akkor úgy érzem meg kell vigasztalnom. Viszont most két lány is sírt, és Lout valamiért fontosabbnak éreztem most. Úgy érzem vele még sokkal komolyabb dolog is lehet köztünk, mint Sophiával.

Lou mocorogni kezdett a karjaimban a szemei pedig azonnal kipattantak ahogy a mellkasomra tette újra a kezét.

- Öhm… mi történt? – kérdezte zavartan, miközben felült és így a hasamon ült. Mosolyogva csúsztam én is feljebb az ágyban, és most már az ölemben kötött ki. Igazából bármi megtörténhetett volna, mert olyan állapotban volt, hogy teljesen kihasználható lett volna, de én nem akartam semmi ilyet tenni. Túl értékes lány ahhoz.

- Semmi, ne aggódj. Nem bántottalak, ha arra gondolsz – bátorítás képen rámosolyogtam. Arcából kisöpörtem pár kószatincset. Az arca forró volt, és a könnyek megint utat törtek az arcán. Az én arcomról is lefagyott a mosoly. – Kérlek, ne sírj!

- Liam, nincs senkim sem. Meghalt a nagyanyám, 13 éve a nagyapám is, anyám lelépett és apámmal még életemben nem találkoztam. A családom egy nagy szar! – törtek fel belőle az emlékek, amiket az én arcomba ordított. A szívem szinte összeszorult ezeknek a dolgoknak a hallatán. Én ezeket nem tudtam. Én nem akartam neki hazudni, és még is megtettem. Ő mindenben őszinte volt velem, én pedig szinte semmi igazat nem mondtam magamról. És még is hogyan tegyem meg?

- Én itt vagyok neked. Rendben? – hajoltam közel hozzá és mélyen néztem a szemébe. Nem akarom elveszíteni és nem is fogom. Ha megtudja az igazat, akkor sem hagyom elmenni. Őt nem.

- Ki tudja meddig. Engem mindenki elhagy – homlokát az enyémnek döntötte és mondandójára már választ tőlem nem kapott. Szemét lassan lecsukta és én is ezt tettem. Számat az övére tapasztottam és lágyan megcsókoltam. Kezét azonnal a hajamba vezette, én pedig automatikusan fogtam meg a derekát és úgy húztam közel magamhoz.

Életemben nem éreztem még ilyen jól magamat, mint vele. Soha, senki nem volt rám ilyen hatással. A hasamban pillangók repdestek és a szívem szinte már átszakította az inget, amit viseltem. Azonban féltem is. Rettegtem, hogy egy rossz lépés és elveszíthetem. És ez a rossz lépés már megtörtént. Elveszíthetem a miatt, mert hazudtam neki annyi mindenben. És ha megtudja, hogy világsztár vagyok? Meg fogja érteni, hogy csak azért hazudtam, mert nem akartam, hogy a média alkotta Liamet ismerje meg, hanem inkább az igazi énemet?
Akkor eszméltem fel gondolataimból, mikor már a pólóját vetettem le és Ő az ingem gombjaival szórakozott. Minden porcikám vágyott rá és az érintésére. A srácok nagyon jót tettek velem, mikor beírattak hozzá táncoktatásra. A világ legjobb döntése volt, hogy hallgattam rájuk és elmentem.

- Figyelj – fájt elszakadni tőle, de muszáj volt. A könyökömre támaszkodva néztem le rá, és láttam rajta, hogy kezd vörösödni az arca. – Én nem szeretnélek kihasználni. Nagyon is vágyom erre, de meg fogod bánni, és ezt nem akarom! – folytattam fájdalmasan. Az agyam ezt mind helyesnek vélte, de a szívem Őt akarta. Az agyam leállított, de a szívem még mindig benne lenne mindenben.

- Nem fogom megbánni, azt bánnám meg, ha most hagynálak elmenni! – válaszolta halkan, majd a pólómnál fogva húzott vissza magához és folytattuk, amit elkezdtünk.
Voltak bennem kételyek, de azt mondta, hogy szeretné és én nem ellenkeztem.

///

- Liam… - hallottam meg Harry hangját nem olyan messziről, mire Lou és az én szemeim is kipattantak. Ha most a srácok itt vannak az nagy bukta lesz, de mire fel tudtunk volna kelni, addigra már Harry nyitotta is az ajtót és nevetve lépett be a többi sráccal a háta mögött. – Li… - nézett rám csodálkozva, és hol rám, hol pedig Lou-ra tekintett.
A lány idegesen nézett körül, miközben a takarót egyre jobban húzta magára. A boxeremet magamra húztam és próbálkoztam kitolni a srácokat a szobámból. Azonban Harry egy tapodtat sem mozdult.

- Lou… - léptett az ágyamhoz közelebb Harry és ijedten nézett a lányra, majd rám.

- Harry…te, mit… Liam! – makogott össze-vissza Lou, majd mind a ketten rám néztek. Oké, Ők most ismerik egymást? Mert akkor most hatalmas szarban vagyok. Harry ismeri Lou-t? De még is honnan, és eddig miért nem mondta?

- Ti ismeritek egymást? – kaptam a fejemhez megsemmisültem, és a földre rogytam. Most végem. Harry kitálal, vagy pedig a másik 3 srác. Ennyi volt. És Lou csak is azt fogja hinni, hogy a megfektetésére mentem. Pedig nem. Én… én szeretem. És ez tényleg így van. Nekem Ő kell, és nem akarom, hogy elmenjen a hülyeségem miatt.

- Louval egy suliba jártunk régen. Ő is ott volt az osztálytalálkozón. Szóval akkor ti most jártok?

- Nem! – ordított rá Lou és látszott rajta, hogy már ideges is. Kisírt szemei villámokat szórtak felém, de én már nem tudtam mit szólni. Mindennek vége. Megfogja tudni ki is vagyok valójában, és akkor elmegy innen és soha többet nem fogom látni. – De Harry, te kije vagy Liamnek?

- Ő is a One Direction tagja. Emlékszel, 5-en vagyunk benne és Liam az ötödik tag! – megsemmisült arca bámult felém, én pedig csak a fejemet tudtam ingatni. Sajnálkozva néztem rá, de szerintem neki még mindig nem volt minden tiszta.

- Liam, megmagyaráznád? – pillantott rám én pedig idegesen álltam föl és ültem le mellé az ágyra. Kezét az enyémbe fogtam, mire Harry végre vette a lapot és ki slattyogott a szobámból. Rettegtem a reakciójától.

- Hazudtam egy-két dologban! 2008-ban valóban jelentkeztem az X-Faktorba, de kiestem, aztán rá két évre megint. Ott nem jutottam tovább, de aztán visszahívtak ezzel a másik négy sráccal. Egy bandába raktak, és lassan 4 éve a világ leghíresebb bandája vagyunk.

- Mindvégig hazudtál? – kérdezte csalódottan és könnyei ismét potyogni kezdtek. Hozzá akartam érni, de elhúzódott. Ennyi volt, elvesztettem.

- Bizonyos dolgokban is. Nem akartam elmondani neked, hogy sztár vagyok, mert féltem attól, hogy elítélsz és nem akarsz velem barátkozni. De így, hogy az igazi Liam Payne-t ismerted meg, végre igazi embernek éreztem magamat. És úgy lettem szerelmes, hogy végre az igazi énemet ismeri az a lány! –már szinte nekem is sírhatnékom volt, és amiatt, hogy már öltözködik. A táskájába dobálta pár cuccát én pedig ezt mind lefagyva néztem.

- Többet nem akarlak látni. Remélem fél óra múlva mindenki tudni fog rólam, biztos büszkeség lehet számodra, hogy még egy lányt kihasználtál – kiabálta és közben szaladni kezdett a házból. A lábaim maguktól kezdtek működni, és szaladni utána. A nappaliban végre utol tudtam érni, ahol mindenki ott volt. A derekánál fogva húztam magamhoz, és próbáltam a szemébe nézni, de nem sikerült. A könnyei az egész arcát mosták, egyszerűen még én is szembe köpném magamat. – Engedj el, kérlek! – mondta higgadtan és a mellkasomra fektette a kezét.

- Nem tehetem! Lou én kedvellek, nem hagyhatom, hogy elmenj! – hangom keserves volt, és már tényleg sírni kellett volna nekem is. Alig 10 órája szakítottunk Sophiával és már egy másik lányért könyörgök. A rajongóim utálni fognak.

- De hagyhatod, jobb lesz ez így! – karomat eltolta magáról és kiszaladt a bejárati ajtón, amit maga után kissé becsapott. A srácok végig nézték ezt az egészet, és nem tudtak mit szólni. Nagy szemekkel néztek rám, miközben Zayn felállt és átölelt. Jól esett, főleg most egy baráti ölelés.
Elszúrtam mindent, mert megint csak is magamra gondoltam…