Harmadik

sziasztok... bocsánat, hogy ilyen későn hoztam a részt, de nem tudtam vele végezni sajna, és úgy volt, hogy ma versenyre megyünk edzőmmel, de még sem mentünk, szóval ma hoztam a részt inkább :DD

köszönöm a kommenteket, és ehhez a részhez is várom, a negyedik-ötödik résztől kezd beindulni a sztori :D

Elérkezett a számomra nem várt nap. A szülinapom. Már fél órája utálom, ugyan is 6 órakor keltem. Nem tudom, mi van velem, ezen a napom mindig sokáig szoktam aludni, és hagyom, hogy a barátnőm apró puszikkal keltsen fel. Csak hogy egy a gond, nincs barátnőm. Szakított velem, de az utána következő eseményekre homályosan emlékszem. Az még rémlik, hogy Harryvel nagyon összebalhéztunk, aztán pedig elviharzott. És onnantól már csak apró foszlányaim vannak, amikre ha koncentrálni próbálok, egyből éles fájdalom jelenik meg a fejemben.
Hát persze, kell nekem innom minden szakítás után. Másnap természetesen megbánod, de amikor iszok, nem gondolok a fájdalomra, amit a szívem érez.
Szörnyű érzés egyedül feküdni az ágyban, nézni az ajtót és tudni, hogy azon senki sem fog belépni, max a srácok közül kettő ember. Nem fog senki reggelit hozni nekem az ágyba, és puszikkal köszönteni. Eddig mindig velem volt a szerelmem szülinapomkor, mindig volt barátnőm amióta a One Direction van, és most egyedül vagyok.
Annyi dolog tud egyszerre nyomasztani, hogy el sem tudom dönteni melyik is fáj jobban. Az, hogy Sophia lehagyott, az, hogy Zayn a barátnőjét választotta a legjobb barátja helyett, vagy pedig az, hogy Harry csalódott bennem? Bennem! Értitek, bennem, aki mindig makulátlan volt, aki mindig a legjobban ismerte az illemet, ezek közt az emberek közt. Én mindig tudtam viselkedni, soha sem volna rossz, és soha sem bántottam meg senkit. Erre tessék, több embert is sikerült.
Nem vagyok boldog, és egyáltalán nem is vagyok izgatott az esti buli miatt. Minden évben szinte alig tudtam megülni a fenekemen, a sok ismerős viszontlátása miatt, ma pedig ki sem akarok kelni az ágyamból. Egész nap feküdni akarok, olvasgatni a Twitteremet és enni a sok csokit. Emlékszem, mikor 15 éves voltam, senki sem jött el a szülinapi bulimra, most pedig egy egész világ el szeretne jönni. Azért mennyire furcsa, hogy mikre képes a hírnév. Olyan emberek keresnek fel, akik örök életemben cikiztek, utáltak ma pedig már szívességet kérnek.

Gondolkozásomból az ajtó nyitódása zökkentett ki. Nem akartam tudni, hogy ki a látogatóm, valahogy nem érdekelt. Tudom, hogy csak faggatózni és beszélgetni akar velem, amit én nem akarok.

- Jó reggelt szépfiú! – Eleanor éles hangjára a takarót a fejemre húztam, és próbáltam minél kisebbre összegömbölyödni, hátha nem fog észrevenni, de ez a tervem nem jött össze. A nők túl furfangosak, mindent kiszagolnak, és sajna nem nagyon lehet túljárni az eszükön.

- Eleanor, megtennél egy szívességet? Légyszíves távozz arra felé, ahonnan bejöttél! – kérésem után semmilyen zajt nem hallottam, azonban az egyik pillanatban hatalmas mennyiségű fényt kapott a szemem, és hideget a testem. Ami annyit jelentett, hogy valaki leszedte rólam a takarót.

- Ugye tudod, hogy nagyon büdös vagy? Paynooo, szerintem a világ legbüdösebb embere te vagy! – nevette el azonnal magát, és a puha, fehér takarómat a földre dobta. Remélem, tudja, hogy irtó nagy mázlija van, hogy lány, mert ha nem az lenne, akkor most nagyon megverném.

- Örülök, hogy tetszik a poén, amit magadnak mondtál, de szerintem most már mehetsz is, oda ahonnan jöttél! – nagy nehezen feltápászkodtam az ágyamban és a takaróért nyúltam, de a mellette álló lány egy hatalmasat csapott a kezemre, aminek következtében azonnal magam mellé rántottam vissza. – Ezt most miért kellett? – dörzsöltem a piros tenyérlenyomatomat. Esküszöm, ha nem ismerném, én nem nézném ki belőle, hogy milyen agresszív. Olyanokat üt, mint egy bivaly.

- Nem fogsz vissza aludni. Elmész fürdeni, és ha kell, akkor drótkefével fogom megmosni a szőrős hátadat. Aztán pedig elmegyünk valahova mi ketten! – kedvetlenül másztam ki az ágyból Eleanor pedig szorosan a hátam mögött jött a fürdőbe. Ha most azt hiszi, hogy előtte fogok meztelenre vetkőzni és letusolni, akkor hatalmasat téved, ugyan is nem vagyok a pasija, hogy meglássa a pisilőmet.

- A tusolóba is be szeretnél velem jönni? – kérdezem bunkón és végig mérem. Csak egy has póló és egy rövidnadrág van rajta és meg kell mondani nem olyan rossz csaj. Ezt még anno Lounak is megmondtam, csak hát Ő ezt elég furcsán fogadta, és kikötötte, hogy a barátnője tabu a számunkra.
Egy dolog miatt szuper barátnő. Hogy kötélből vannak az idegei. A rajongók semmivel sem tudják elérni azt, hogy elhagyja Louist és ezt nagyon értékelem benne. Hiába fenyegetőznek, Őt ez hidegen hagyja, és csak azzal foglalkozik, hogy mennyire szereti a hülye haveromat. Igaz, hogy párszor hallottam sírni, de szerintem már hozzászokott ahhoz, hogy milyen őrült rajongóink is vannak.

- Álmodban Liam! – egy nagyobbat lökött rajtam, majd távozott a fürdőből.

Miután megfürödtem, fogat mostam és elég elfogadható külsőt varázsoltam magamhoz a nappaliba igyekeztem, ahol csak Zaynt és Eleanort találtam. Bosszúsan tekintettem Zaynre, és nem terveztem, hogy hozzá szólók. A legjobb barátja vagyok, és helyettem egy csajt választ. Szerintem jogos hogy kiakadok. Ő is megtenné, ha azért nem mennék el a szülinapi buliába, mert valami lány fontos lenne nekem. Legalább szólhatott volna előbb, és akkor nem ma este lett volna a bulim, hanem valamikor máskor. Bár, ahogy elnéztem a többieket nem hiszem, hogy terveznek valamit. Louis és El elvileg este elutaznak, Niall pedig Theo-hoz fog menni. Teljesen egyedül fogok maradni a villában, ami szörnyű estének fog bizonyulni, és még csak Andy sincs itthon, hogy elhívjam valahova. Ekkora szar egy napod, de nem?

- Liam, ne haragudj már rám! – Zayn elkapta a vállamat és visszarántott maga elé. Kezét azonnal ledobtam a vállamról, és zsebre tett kezekkel vártam, hogy abba hagyja a mondandóját. Nem érdekel a mentegetőzése. Képes elmenni egy öregasszony bulijába, akit még csak nem is ismer, azért, hogy egy jó pontot szerezzen a csaja szüleinél? Nincs elég jó pontja? Hisz énekes, az egész világ oda van érte, ez nem elég?

- Ne haragudjak? Te mit szólnál, ha egy lányt választanák helyetted? Szerintem neked sem esne jól, szóval hagyj békén! – vészes sebességgel indultam meg előle az előszobába, ahol magamra kaptam újonnan vásárolt piros cipőmet, és már a kocsi kulcsot fogtam, mikor Zayn utánam trappolt és vörös fejjel állt meg előttem.

- Nem veszed észre, hogy ezzel a stílussal mindenkit elüldözöl magad mellől? – villámló tekintettel nézett rám, miközben fekete haját igazította meg. Őszintén szólva nem érdekel. Így sem szeret senki, akkor meg minek törjem magamat? Különben is, ebben a pár napban próbált rajtam segíteni valaki is? Mert én úgy emlékszem Harryn kívül senki sem kérdezte meg, hogy esetleg nincs-e egy kis segítségre szükségem.

- És ti észrevettétek azt, hogy elhagyott az-az ember, akit mindennél jobban szerettem? Mert szerintem senkinek sem tűnt fel az, hogy szenvedek napok óta, és azon gondolkozom, hogy itt hagyok mindent. Neked feltűnt ez? – vágtam a fejéhez ordítozva a szavakat, és láttam rajta, hogy bántja a dolog, amibe bele kezdtünk. Nem érdekel, ha most Őt is megbántom, de tudnia kell, hogy mit gondolok már mindenről. Már nem vagyunk olyanok, mint régen, és ez szerintem mindenkinek feltűnt. Nincs már meg az-az erős barátság, és én úgy érzem, hogy 2016 után már nem lesz meghosszabbítva a szerződésem. Mindenki megy a saját maga útjára. Harry szóló énekes lesz, ugyan úgy, mint Niall. Ők ketten jól fognak boldogulni, nekik kettőjüknek van a legtöbb rajongójuk, akik segíteni fogják Őket a szóló karrierben is. Louis biztosan focista lesz, és elveszi Eleanort, aminek éppen itt is lesz az ideje. El lassan végez az egyetemen és majd dolgozni kezd a divatszakmában. Összeköltöznek egy kertes házba és lesz sok gyerekük. Zayn pedig a rajz és grafiti terén fog elhelyezkedni. Ő is feleségül veszi Perriet és boldogok lesznek. Azonban a gyerekekről semmit sem tudok elképzelni, ugyan is Pezz a Little Mix tagja, szóval még egy ideig vigyáznia kell az alakjára, és nem lehet terhes.
Én pedig egyedül maradok, elmegyek ebből a városból, és valami csöndesebb környékre költözök majd. Hagyom, hogy az emberek lecsillapodjanak, és majd megvárom, míg a hírnevem teljesen eltűnik. Elmegyek tűzoltónak, és talán majd megtalálom azt a személyt, akivel már nem kell a távolság miatt szakítanunk. De még azt sem tartom kizártnak, hogy ha Sophia akkor szingli lesz, akkor vele összejövök újra. Bár lehet, hogy akkor már mind a ketten máshogy fogjuk gondolni a dolgokat.

- Erre már nem tudsz mit mondani, igaz? – kérdeztem tőle percekkel később, mikor még mindig ugyan olyan sajnálkozó tekintettel nézett rám. Most már nem érdekel. El akarok innen tűnni örökre. – Gyere El, menjünk! – szóltam rá, majd felkaptam a kocsi kulcsom, és Zaynre se nézve rohantam ki a garázsba, ahol beültem a kocsiba, megvártam Elt és azonnal el is hajtottam.
A kormányt olyan erősen szorítottam, hogy csodálkoztam be nem horpad. Az ujjaim már lilák voltak, de még mindig nem engedtem a szorításomon. Ha nem ezt csinálom, akkor a gázt fogom jobban nyomni, amit viszont nem akarok, mert El is velem van.

A parknál szólt, hogy álljunk meg. Szótlanul sétáltunk egymás mellett, miközben egy fagyit vásároltunk és azt ettük. Én nem akartam megszólalni, nem tudtam, hogy mit mondjak, és nem is akartam Őt traktálni a gondjaimmal. Mindenki tőle kér tanácsot, mivel Ő az egyik legrégebbi lány barátnő és úgy ismer minket, mint a tenyerét.

- Nekem elmondhatod ám! – szólalt meg végül, majd megállt és leült a zöld fűbe, ahova én is követtem. Egyikünket sem érdekelte, hogy pár lány már felismert, és hogy lassan idejönnek fotót kérni, amit valószínűleg meg is kapnak. Szomorúan néztem rá, és nem tudtam hol kezdjem a dolgokat.

- Csak egyszerűen szeretem, és a rajongók miatt kellett elengedjem Őt – a nők utálják az olyan pasikat, akik sírni tudnak is és meg is teszik. Nyuszinak és papucsnak tartják Őket, azonban én a szerelmemért és a szeretteimért képes vagyok könnyeket ereszteni. Nem érdekel, ki látja, vagy ki sem, akkor is megteszem, ha kell.

- Rá fog jönni, hogy hiányzol neki! És a srácokkal kapcsolatban pedig csak annyit, hogy nagyon szeretnek téged és jobbnak látják, ha most békén hagynak. Nem akarnak veled úgy összebalhézni, mint Harryvel. Azóta senki sem beszélt vele… - mondta szomorúan és úgy éreztem, hogy most tényleg minden az én hibám. De már nincs mit tenni, Harry nem fogja felvenni nekem a telefont, és nem fog eljönni velem este bulizni. Miért is tenné, ha vannak barátai? Miért tenné, ha megbántottam? És amúgy sem lenne olyan fergeteges buli, mivel az egyik legjobb barátom így-is úgy-is hiányozni fog a bulimról.

- Úgy érzem, az 1D nem fogja sokáig húzni! – vallottam be elméletemet az előttem ülő lánynak, aki erre egy kisebbet nyikkant, majd a hátam mögé meredt. Nem tudtam mit nézhetett annyira, de mikor megfordultam én is szembesülhettem vele.

- Liam, ez komoly? – kérdezte tőlem egy lány, aki mögött még vagy tízen álltak, telefonnal a kezükben és csalódottan. Rajongók hallották az én számból azt, hogy az általuk imádott bandának vége lesz. Szörnyű érzés lehet, amit én el sem tudok képzelni. Nekünk is nehéz lesz kimondani a véget, de tudjuk, hogy mikor kell abba hagyni, és lehet, ha tovább folytatnánk a kelleténél, akkor olyan nagy vitáink lennének, amik eléggé elfajulnának…