Prológus

Ahogy ígértem, meg is hoztam nektek, és remélem már most elnyeri a tetszéseteket.... remélem ezeknél a részeknél többet fogtok kommentelni, és véleményt nyilvánítani... 

A 21-dik születésnapomat el tudnám átkozni. Kívántam valamit és elrontottam mindent.
Sophia kidobott még előtte való nap estéjén, mert a rajongók fenyegetőzéseivel tele van a hócipője, és őszintén bevallom, nekem is. Miért nem tudják megérteni, hogy ha szeretek valakit, attól még nem fog elmúlni az irántuk érzett szeretetem, tiszteletem és csodálatom. És ezt mindig is érezni fogom irántuk, mert ismeretlenek vagyunk számukra, és még is teljes mértékben szeretnek minket. Teljes mértékben megértem azt, hogy ez fáj nekik, de nekem is az, amikor Sophia pofon vágott és a cuccával együtt, sírva rohant el a villából.
Paul pedig órákon keresztül ordítozott velem ma reggel, csak azért, mert lerészegedve estem haza két testőrrel az oldalamon, miközben a fotósok több ezer képet készítettek rólam. Nem tehetek róla, hogy a barátnőmmel valós szakítás megviselt engem. Bocsánat, hogy merem gyászolni a kapcsolatunkat.
És a srácok természetesen mára egy hatalmas bulit szerveztek nekem több száz emberrel, akiket nem is ismerek. Jobban mondva nem is a srácok szervezték. Mert nem Ők. Csak Louis és Niall erőltették magukat a mai buli hangulatáért. Harryvel nagyon csúnyán összebalhéztunk, és olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amiket nem szabadott volna. Megbántam, de nem tudom vissza csinálni. Elment Las Vegas-ba, és fogalmam sincs, mikor jön vissza. Zayn pedig Perrie-vel van, ugyan is akár milyen meglepő, pont az én szülinapom dátumán tudnak csak találkozni, mivel a Little Mix hatalmas turnéra indul. Gratulálok.
A vitáin egyre gyakoribbak, és ebből nekem nagyon kezd elegem lenni. A csapat teljesen széthullott, mindenki megy amerre csak lát, és már nincs meg az-az összhang közöttünk, ami régen. Nem akarok hazudni senkinek sem. Megfordult a fejemben már a kilépés. Gondoltam arra, hogy kimondom azt az egy szót, ami minden ember sújtana, éppen annyira amennyire engem. Ugyan is, soha sem gondoltam volna, hogy én valaha képes leszek kimondani. De most megtenném, minden lelkiismeret furdalás nélkül. Maximum a rajongóinkat sajnálnám. De nekem kezd elegem lenni a sok veszekedésből, abból, hogy nem tudunk úgy megírni egy dalt, hogy közben ne szidjuk egymást a sértődésig. És elegem van abból is, hogy az emberek csak azt látják bennünk, hogy híresek vagyunk. Nem. Igen is érző emberek vagyunk, és csupán csak bejött nekünk az élet, amit még mi sem gondoltunk, de mi legalább nem adtuk fel az álmainkat, és harcoltunk értük. Nem hagytuk cserben a jövőt, úgy mint más.
És most itt állok több 100 ember előtt, akik izgatottan várják, hogy elfújjam a 21 darab gyertyámat, ami a Batman-es tortámon ég egyre lejjebb és lejjebb, de engem nem érdekel. Csak azon tudok gondolkozni, hogy megváltoztam. Nem az a személy vagyok, aki régen voltam, és ez abból is látszik, hogy most csak 2 legjobb barátom áll mellettem, és nem 4. Mert kettővel összevesztem nagyon. És ezt csak is magamnak köszönhetem, senki másnak.
Gondolataimból Eleanor lágy hangja zökkentett ki, ahogy a fülembe suttog.

- Fújd el és kívánj nagyfiú! – teljesítettem kérését azonnal. A 21 gyertya mind elaludt, az emberek pedig hangos tapsolásba kezdtek, majd mindenki azonnal szétszéledt én pedig magamban kívántam:

- Bárcsak mindent újra kezdhetnék! – szemeimet lecsuktam, és csak vártam, hogy valami történjen, de semmi változást nem észleltem. Csalódottan nyitottam ki a szememet és találtam szembe magam a fülig érő szájú Elt.

- Kívántál? – nézett rám kíváncsian.

- Nem fog teljesülni – hajtottam le a fejemet csalódottan, de Ő azonnal megveregette a vállamat és egy öleléssel ajándékozott meg.

- Payno, egy hullócsillag ment el épp a fejed felett, mikor kívántál. Teljesülni fog! – mosolygott továbbra is….