Tizedik

helló.. igyekeztem az újjal és ez szerintem hosszabb is lett.. ez a hetem elég sűrű lesz, bankett ballagási próbák, nekem kell verset mondanom, meg az előkészületek, jönnek rokonok stb. nem traktállak titeket ezzel, ha dobtok pár kommentet, akkor igyekszem nagyon!! :D
és köszönöm az előzőeket is :DD


Liam szemszöge

Leeyum hatalmas szemekkel bámult a banda többi tagjára. Ezen én már csak mosolyogni tudtam. Louis, Niall és Zayn már csak másnap jöttek, de nem érdekelt. Nem akartam velük amiatt veszekedni, hogy nem siettek. Most csak az a fontos, hogy itt vannak és rá kell jönnünk, mit csináltunk rosszul.
Féltem ettől az egésztől. Miért kell nekünk itt lennünk? Mi a franc ez az egész? Nem csináltunk semmit sem.
- Most mi lesz? - pillantott rám Niall hatalmas kék szemeivel. Mindenki rám nézett a szobában. Zayn az ablaknál állt, miközben az utcán játszó gyerekeket figyelte. Nekem is mindig ez volt a kedvenc szokásom, olyan jó nézni, ahogy nevetnek és boldogok. Niall az íróasztalomnál ült és Leeyum XF-os levelét olvasgatta el újra és újra. Louis és Harry az ágyam végében ültek és tanulmányoztak engem. Miért mindenki rám néz?
Régebben is, ha valami gond volt, mindenki tőlem várta a segítséget, és ha nem tudtam segíteni annyira bűntudatom lett, hogy valamit még is csak kitaláltam. Utálom, ha emberek csalódnak bennem. Bennem, aki mindig mindenkin segít. Most is nekem kell megoldanom ezt a dolgot.
- Nem tudom, de én ezt a tétlenséget nem bírom! - szinte ordítani tudtam volna a dühtől ami bennem uralkodott. Felpattantam és az egyik szekrény mögötti üres falhoz mentem, ahova beleütöttem egyet. Leeyum csak hatalmas szemekkel nézett rám.
Ez az a hely, ahová régen mindig is mentem ha ideges voltam. A falról a festék már le van kopva és a fal is meg van repedve. Anyák viszont ezt nem tudják, de jobb is, szerintem már rég nyugtatókat kellene szednem, amiatt mert folyton ideges vagyok. De hát valahol le kell vezetnem nekem is a feszültséget, és ha azt csak a falamon tudom, akkor ott fogom.
- Liam, mi ez az egész? Miért nem mondod el, hogy miért van itt még 4 fiú? - kérdezte a mellettem ülő énem kétségbeesetten. Ha eltudnám mondani megtenném. Már rég tudná az egész jövőjét, de amint megpróbálok neki beszélni arról, hogy pár hónap és híres világsztár lesz még 4 szuper fiúval, a fejembe azonnal egy nyilaló érzés csap, és addig nem is akar elmúlni, amíg el nem hessegetem a fejemből a gondolatot, hogy mondjak neki valamit. Bosszantó igaz?
- Nem mondatok semmit sem, és nem is tudok! - hajtom le szomorúan a fejem és látom az arcán a csalódottságot. Most mi az Istent tegyek?
- Srácok! - szólalok fel ismét, majd mindenki rám néz, megint. - Holnap lesz az XF meghallgatás. Lehet, hogy mindent újra végig kell csinálnunk, hogy elérjünk a Mi jelenünkbe. Menjetek ti is haza és segítsetek a másik 4 srácon. Ki tudja... lehet, ha megváltoztatják az Ő jelenüket, akkor mi meg fogunk szűnni - mondom el a tervemet, mire mindannyian csalódottan néznek rám. Zayn ellöki magát a párkánytól és elém lép idegesen. Barna szemei szinte vörösen izzottak az idegtől.
- Szóval akkor 4 éven keresztül segíteni kell Őket? Mindent előröl kell kezdenünk? - néz a szemembe, közben pedig ordítozik. Nem én tehetek róla, vagyis... nem tudom.
- Sajnálom! - hajtom le a fejemet és a kezemmel kezdek babrálni.
- Nem a Te hibád! - lép hozzám Niall és megveregeti a hátam. Azonban ez a tette nem segít semmit sem, mivel lassan kezdem azt hinni, hogy minden az én hibám. És ha én tettem? Fogalmuk sincs róla, hogy mit kívántam a születésnapomon. Mindent előröl akartam kezdeni, csak mert azt hittem, hogy az jobb lesz.Valamelyikük tuti megverne, és szerintem mivel Zayn a legidegesebb rá saccolok. Ő ugrana nekem, bár nem szoktunk verekedni, maximum játékból. De ez nem játék. Ez nagyon is komoly dolog, amit én sikeresen el is csesztem.
- De, ez mind az én hibám! - szólalok fel végül és a szobában mindenki megint rám néz. - Én kívántam ezt... - mondom csalódottan és a szemeimet már szúrják a könnyek. Nem érdekel, hogy fiú vagyok. Én csesztem el és most emiatt mindenki szenved. Hogy lehettem ekkora hülye?
- Még is miről beszélsz? - túr bele hajába Harry és kezeit a mellkasán összekulcsolja.
- A szülinapi partimon... Elborult az agyam, amiért se te, se Zayn nem voltatok ott - mondtam Harrynek majd elhallgattam. Nem akartam, hogy megtudják, de kénytelen voltam folytatni. - Mikor a gyertyákat el kellett fújnom kívántam valamit. Azt viszont nem tudtam, hogy pont akkor egy hullócsillag is elment a ház felett.
- És még is mit kívántál? - kérdezi idegesen Louis és levágja magát mellém az ágyra. Na, igen. Itt a bökkenő. A kívánság.
- Azt kívántam, hogy Bárcsak mindent újra kezdhetnék! Haragudtam rátok, és emiatt mindent képes voltam eldobni magamtól - mondom szomorúan és már tényleg nem bírom tovább. Zokogva borulok Niall vállára, aki azonnal veszi az adást és átkarol. A többi srác is felénk tornyosul, és vége hónapok óta újra összehoztunk egy One Direction ölelést. Már olyan régóta szerettem volna ezt és most végre megkaptam. Kívántam volna inkább ezt a születésnapomra, minthogy azt a hülyeséget.
- Minden rendben lesz! - vállnak el tőlem a fiúk, majd egy köszönés és kisebb búcsúzkodás után elmentek a saját "énjükhöz", hogy a holnapi meghallgatásnál segítség őket.
Kíváncsi leszek, hogy ez az egész hogyan is fog alakulni....